Agnès

lui

J’aime le ciel et la mer dans ses yeux. Me fait me sentir à la maison, quelque part de rien. Il est mon amour, mon mari et mon amant et l’ami d’enfance perdu de ta rêves.

mese a boszorkáról írta Agnes

ez a mese nem szép. nem jó. egy boszorkáról szól aki úgy szeretett, hogy nem volt szíve. haja rőt szeme szurok. egy baglyon utazott és a ruhája papírból volt. mindig éjjel járta a világot és hamut szórt az emberek szemére mialatt álmodtak ..

a hamut a könnyeiből morzsolta. el akarta felejteni a bánatát. járta az eget, vizet, földet de megnyugvást nem talált. sírt és sírt és szórta a hamuját az emberekre, hogy azok megtalálják a szerelmet. nem látta az arcukat csak a szemüket nézte. nem értette őket. senki se mer szeretni .. miért? 

ezt kérdezgetve magától egyre csak sírt és sírt és sírt és szórta a hamut míg egyre több hamu nem került az emberek fejére. az egész arcukat belepte és szinte maszkot képzett rajtuk. a zokogás, a szomorúság, jajveszékelésbe csapott át és a hamu megdermedt az emberek arcán. szilárd, hideg vászonná vált. mikor felébredtek nem bírták levakarni magukról az emberek a boszorka hamuját. nem értették mi történt. a boszorka pedig megijedt. elrepült az lángoló Napba. az emberek nem tudtak mit tenni. hozzászoktak a maszkhoz és azzal éltek tovább. a maszkon viszont nem szűrődött át se fény, se boldogság, se nevetés, se mosoly. minden érzelem bent ragadt. így történt, hogy az emberek nem mutatták vagy ha kimutatták nem látszódott a többi ember felé az érzelmeik, mert bent maradt minden, a maszk alatt. a boszorka pedig beleőrült, hogy az emberekkel való törődése és szomorúsága irántuk épp az ellenkezőjére sült el és az emberek már soha nem éreztek, soha nem mosolyogtak és a szerelmet se keresték soha többé.

12.01.2011.

Sylvia Plath

I think I am the reincarnation of Sylvia Plath.